Rákócziterezés a gyakorlatban

Négy napos workshop, konferencia és happening a Rákóczi térről, a Rákóczi téren, a Rákóczi tériekkel. Szeptember közepén négy napra belaktuk a Rákóczi téri csarnokot, hogy helyben valósítsunk meg olyan elképzeléseket, melyek szépen mutatnak elméleti szakkönyvekben, mi is sokszor beszélünk róluk, de valójában sosem sikerült konkrétumokra lefordítani az ötleteket. Most kísérletet tettünk erre.

Adott egy tér Budapest közepén. A nyolcadik kerületben, a körúton túl, a 4-es metró takarásában. A téren egy több mint száz éves vásárcsarnok áll, mely az elmúlt évtizedben megszenvedte az urbanisztikai változásokat. 2006-ban elindult a 4-es metró kiépítése. A környék az elnyúlt építkezésnek köszönhetően rengeteget vesztett élhetőségéből, a csarnok elnéptelenedett, a teret csak áthaladásra használták a helyiek. Végül az átadott metrókijárókról kiderült, hogy egy az egyben kitakarják a csarnok homlokzatát, így az a körútról szinte láthatatlan lett. Az utóbbi pár évben új, alulról jövő lendületet kapott a környék. Mással össze nem hasonlítható ízzel keverednek itt az afrikai fodrászok és büfék, a kreatív kisvállalkozások, galériák, boltok, az underground kávézók és az egymást érő tősgyökeres barkácsboltok. Ebbe a közegbe ágyazva van igazán értelme helyi érdekű kulturális programokat szervezni.

Ismertük a csarnokot korábban is, de sok időt nem töltöttünk ott. A másfél hónapos előkészület során viszont napokat bóklásztunk a piacon. Beszélgettünk árusokkal, őstermelőkkel, a vezetőséggel, biztonsági őrökkel, elkezdtünk ismerkedni a hellyel és annak lakóival. Elég hamar kiderült, hogy igen sok fajta problémával állnak szemben, és a különféle szereplők sokszor másképp tekintenek egyes kérdésekre. De közös pontok is akadtak, a legegyértelműbb: a kevés vásárló. Az üzlethelyiségek egyharmada akkor még kiadatlanul pangott, és ez az egész csarnok hangulatára hatással van. Ezért olyan tevékenységeket próbáltunk bevinni, melyek nem a hagyományos piaci funkciókat látják el, hanem másfajta löketet adnak a helynek.

Három napra megtöltöttünk három üres üzlethelyiséget, szitaműhelyet (Verkstaden) és riso nyomdát (BPZines és Hurrikán Press), és egy barkács műhelyet (Buczkó Bence vezetésével) alakítottunk ki. Az érdeklődők részt vehettek ezeken a workshopokon, ahol pólókat, ratyitatyikat, kötényeket nyomtak, képeslapokat, fanzine-eket és plakátokat terveztek és risoztak, illetve padokat és a helyieknek szükséges tárgyakat hozhattak létre. A kiindulópont pedig az volt, hogy a csarnok, illetve a Rákóczi tér inspirálja a létrejött alkotásokat, vagy egészen konkrétan a hely élhetőbbé tételéhez járuljanak hozzá. Az egésznek az volt a célja, hogy újfajta lendületet és más típúsú aktivitásokat mutassunk be, és megmozgassuk a teret. A Mindspace-el mi is kitelepültünk, kinyitottuk a pop-up irodánkat, ahova bárki betérhetett kérdezősködni.

Az egész eseményt végigkísérte egy zenei vonal is, Somló Dávid koncepciója mentén több zenész adott mini-koncertet a napok folyamán, és az utolsó estet, a csütörtöki csarnokestet egy nagy összzenei, piacozó jellegű, egymástól teljesen eltérő stílusú hangzásokat vegyítő programmal zártuk. Napközben pedig szakmailag támogattuk az eseményt, smart city és lokális közösségépítéssel, közösségi tervezéssel foglalkozó koncepciókat és megvalósult projekteket mutattak be hazai és nemzetközi (SCCM) előadók.

A projekt célja az volt, hogy felhívjuk a figyelmet egy nem egészen kihasznált térre, hogy a helyiek is megismerjék vagy újra ráismerjenek a közvetlen környezetükre. Emellett talán az volt a legfontosabb, hogy elindítsunk az emberekben egy olyan gondolatot, hogy nekik, személyesen is van beleszólásuk az életterük alakításába. Hogy a város, mint olyan, nem egy idegen dolog, hanem egy folyamatosan változó és változtatható szövet. Hogy élhetőbbé és okos megoldásokkal sokkal izgalmasabbá is tehető az épített környezetünk. Szembeötlő volt, hogy minden érintettnek – legyen az helyi árus, a szomszédban lakó nyugdíjas, a téren átbringázó fiatal – van véleménye a térről. Arról, hogy mi nem működik, mi hiányzik és mi kellene ahhoz, hogy élhetőbb legyen. Az őszünk ezek után pedig arról fog szólni, hogy a felhalmozott információkat, tudást rendszerezzük és hosszabb távú projekteket és ötleteket dolgozzunk ki, a helyi intézményekre, kulturális egységekre, lelkes lakókra és piacosokra támaszkodva.

Megjelent cikkek a projekttel kapcsolatosan:
Rákócziterezés: így éledhet újra Budapest egyik legjellegzetesebb helye | nlcafe.hu
Rákócziterezés - szakmázás és művészet a halaspultban | welovebudapest.hu
Kortárs művészet az üres halaspultban | index.hu

Szöveg: Gunther Dóri
Fotó: Horváth Győző
Közzétéve: 2017. október 16.