Rákóczi tér - történelmi távlatból

Budapesten a Rákóczi tér és környéke volt az első, a középkori Pest (a mai Belváros) városfalain kívül benépesült terület.

A török hódoltság végére, 1686 körül Pesten az ostrom, a fosztogatások, a sorozatos járványok következtében nemcsak a lakosság száma csappant meg, hanem az épületek nagy része is elpusztult.

Ezért indult meg több, nagyarányú építkezés is az 1700-as évek elején a városfalon belül (pl. az Invalidus-palotáé, a mai Városházé). Ezeknél a mai Rákóczi téren és környékén talált, jó minőségű agyagból égetett téglákat használták fel. A téglaégetők munkásai pedig a közelben kezdtek el letelepedni földszintes vályogházaikban.

A városfalon kívül eső területeken ekkor a pesti lakosság gyümölcsösei, kertjei, a mai Blaha Lujza tér környékén és kijjebb szántók, legelők voltak. Ezek vízellátását az ún. Rákos-árok biztosította. Ez nagyjából a mai Nagykörút vonalát követte, ami korábban a Duna egyik fattyúága volt. A 18. század vége felé ezt már betemették, de hírmondóként maradt még néhány kisebb tavacska a meder mentén. Egy 1793-ból fennmaradt térképen a Rókus-kápolna mögött és a Rákóczi-tér helyén is jól kivehetők ezek az „állandó pocsolyák” – az utóbbi, jóval később, a 4-es metró építésénél okozott gondot elárasztva az épülő alagutat.


Tegel Laken, azaz a Duna-meder utolsó maradványa 1793-ban (Forrás: http://www.arcanum.hu)

A 18. század második felében megindult a külvárosok városiasodása, a telkek felparcellázásával. A század közepétől a Rákóczi tér helyén (és környékén) a kimerült téglavetőket betemették. A terület további fejlődését nagyban segítette, hogy több, országos út is keresztülhaladt rajta: a Kerepesi (ma Rákóczi) út, a Major (ma Baross) utca és a Szolnoki, vagy Hatvani (ma Üllői) út. Az Alföldről is ezeken az utakon érték el az árusok a várost, ahova az állataikat és egyéb portékájukat hozták eladni a négy országos hetivásárra. 1785-ben a Belvárosból (a mai Deák tér és Erzsébet tér környékéről) hivatalosan is áthelyezték a Sertéskereskedő utcába (mai Népszínház utca) és az ettől délre eső területekre az állatvásárokat, ugyanis ezt a vidéket terméketlen futóhomok borította, így másra nem volt alkalmas. A mai II. János Pál pápa téren, a Teleki téren, a Rákóczi tér környékén nyüzsgő városrész jött létre, ahol vásáronként akár 15-20000 ember is megfordult. Míg 1830 körül 10000 állatot adtak el évente, addig ez a szám 1840-re 68000-re emelkedett. Gyakorlatilag Pest állatkereskedelme itt összpontosult, a városrész ekkor kapta a Nagyvásártér nevet, mely a Kerepesi temetőtől a Nagykörútig tartó területet ölelte fel.

Az 1838-as nagy pesti árvíz elmosta a főként vályogból épült házakat, különösen a Rákos-árok mentén, ezért ezután megkezdődött a városrész újjáépítése, és Pest város rendezése is. Ekkor, 1840 körül nyerte el a Rákóczi tér is mai formáját. A neve ekkor még Siviene Markt volt, 1850-től Kalber Markt (Borjúpiac), majd 1866-tól Borjú tér. Mai nevét hivatalosan 1874-ben fogadták el – mely valószínűleg az 1867-es Kiegyezés és az 1873-as városegyesítés hazafias érzületeit tükrözi.

A városrendezés részeként nemcsak téglaházak épültek, hanem szisztematikus utcahálózatot próbáltak kialakítani a közlekedés és a városrészek jobb összeköttetése miatt. A Duna volt medrének a rendezése is elkezdődött, nyomvonalán indult meg 1872-ben a Nagykörút építése, melynek egyetlen fás része a Rákóczi tér maradt. Ugyanekkor, a növekvő város szervezett élelmiszerellátása érdekében, a szörnyű higiéniai állapotok felszámolása miatt a fővárosi Közmunkatanács kerületi csarnokrendszer kiépítését határozta el.

A főváros 1892-ben döntött a telkéről: a Rákóczi tér és a Víg utca között épült fel. A szabadon álló, négy irányból megközelíthető, öthajós csarnoképületet Rozinay István és Klunzinger Pál tervezte. A jobb jövedelmezőség érdekében egyéb funkciókat is elláttak a kerületi csarnokok, így a Rákóczi téri is: bérlakásokat alakítottak ki az emeleten, vendéglőket, kávéházakat a földszinten. 375 állandó és 55 ideiglenes árusítóhely volt az épületben, a pincét raktározásra használták, a sarokpavilonokban kapott helyet az áruvizsgáló, a rendőr, a csarnokfelügyelet és az elsősegélyhely.

A központi és négy kerületi csarnok 1897 februárjában egyszerre nyílt meg. A Rákóczi téri csarnok lett a II. számú, melynek körzetében egyidejűleg felszámolták a Rákóczi téri, a Mária Terézia (Horváth Mihály) téri, a Teleki téri, a Mátyás téri és az Újvásár (II. János Pál pápa) téri piacokat.


Rákóczi tér, 1899 (Forrás: képeslap leguan, egykor.hu) 


Rákóczi tér, 1913 (Forrás: http://old-time-budapest.blogspot.hu)

A tér házainak kialakítása illeszkedik a Nagykörút épületeinek eklektikus-historizáló stílusához. 1900-ban nyílt a tér sarkán, a József körúton Budapest első autószalonja, az Automobile Union de Paris, amely Daimler, Peugeut, Boilée de Dion és Darraque kocsikat árult. 1911-ben pedig beköltözött a Rákóczi tér 4. szám alá a Magyar Királyi Állami Nőipariskola, ahol 4-500 hallgató oktatása vált lehetővé. A historizáló épületet Pártos Gyula tervezte, a magyar szecesszió vezető építészének, Lechner Ödönnek munkatársa, és jelenleg is iparművészeti szakközépiskola működik benne.


Nőipariskola (Forrás: képeslap leguán, egykor.hu)

A városrendezés előnyei ellenére, a terület mesterséges alakítása, az organikusan szerveződő utcák megszakítása és a közelben lévő Blaha Lujza téren 1926-ban felépült Corvin nagyáruház, valamint a nagyvárosi élet új igényei miatt a Rákóczi téri csarnok 1936-ra szinte teljesen elnéptelenedett. Ekkor merült fel, hogy uszodává alakítsák át, ami végül elmaradt. A sors fintora, hogy a világháborúkat és az 1956-os forradalmat is túlélte az épület, de 1988-ban szinte teljesen leégett. A csarnokot a korszerű helyreállítás után, 1991-ben nyitották meg újra.


Rákóczi tér, 1977 (Forrás: http://www.fortepan.hu)

A Rákóczi tér a köztudatban mindemellett mással is összekapcsolódik: a tér és a környék is hosszú ideig olcsó bordélyokkal volt tele már a 18-19. század óta. A vásárok, az 1884-ben megépülő Keleti pályaudvar mind predesztinálták erre. A környéken a prostitúció hivatalosan a 2000-es évekre szűnt csak meg. 

1988 május 6-án éjjel tűz ütött ki a csarnokban, az épület pedig leégett. A vásárcsarnokot nem bontották el, hanem Tokár György és Hidasi György építészek tervei alapján felújították, majd 1991. július 25-én ismét megnyitották.

A legutóbbi, nagy hatású beavatkozás a tér életében a 2014-ben átadásra került 4-es metró egyik megállója megépítése volt. A lejárat szerencsétlen elhelyezkedése (takarja a Vásárcsarnok főbejáratát szemből) ellenére, a Rákóczi tér és környéke újra intenzívebben kezdett el bekapcsolódni a főváros életébe. Számos alternatív szórakozóhely, kulturális és művészeti közösségi tér nyílik, amelyek elkezdték újraírni és újjá alakítani a teret. Ennek szerves részévé léphet elő a csarnok, akár egy újfajta térhasználattal és funkcióbővüléssel.

Rákóczi tér, 2013
Rákóczi tér, 2013 (Forrás: http://tajepiteszek.hu/a-4-es-metro-felszini-munkalatai-rakoczi-ter)

Szöveg: Rózsavölgyi Andrea
Publikálva: 2017. november 12.